b ú c s ú

mielőtt még teljesen elveszítenék aktualitásukat, szeretnék három dologról röviden megemlékezni.

Júliusban, 58 évesen, nagyon fiatalon, elhunyt
El Kazovszkij.

tegnap a dunán volt az 'El Kazovszkij' trilógia c. film. Nagyon szépen összeállított riportfilm volt, még órákig tudtam volna hallgatni . . .
és nagyon jó beállítások voltak: jól kitalált nézőpontok, szép, megkomponált, beszédes képek . . . álló kamera, jó kérdések, hagyták beszélni az 'alanyt' ( !!!)

Úgy tűnt nekem, hogy végtelenül hitelesen megélt élet volt az övé, mint ahogy az életműve is végtelenül hiteles és egyedi.
egyébként olyan ritka és kivételes, hogy valaki ilyen őszintén, de okosan beszél a szenvedésről, a saját szenvedéséről is!
A filmet Éry-Kovács András rendezte-szerkesztette, köszönet érte.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

búcsúzom a nyártól is...egy visegrádi kirándulás képeivel:

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

meg aztán volt még az olimpia, amit - igazából az atlétikát - úgy fél füllel követtem is, és próbáltam megérteni a sportolók motivációját. szóval elképzeltem, hogy , talán már gyerekkoromtól kezdve, ugyanazt az egy képet festem meg újra és újra és újra és újra és újra...

a végtelenségig. és ez hagyján, de szerte a világban még több ezren festik meg ugyanazt a képet újra és újra....

biztos sántít a hasonlat . . . de legalább megpróbáltam megérteni őket!